Jókai Anna: Nem hiszek a csodanőkben
Jókai Anna írónővel a Magyar nők a nagyvilágban konferencián férfiak és nők szerepeiről, gyermekvállalásról és női önmegvalósításról beszélgetünk.
Mit tanít a mai fiatal nőknek?
Célom, hogy átadjam mindazokat a tapasztalatokat, amiket átéltem. Szeretném megkímélni a mai fiatalságot, jobb, ha az ember nem a saját kárán tanul. Sajnos olyan világban élünk, ahol a nők szeretnének hasonlítani a férfiakra, ami abban a tekintetben káros, hogy nem férfivé kell lennünk, hanem bizonyos jó tulajdonságokat meg kell tanulnunk a férfiaktól. Ha valakinek érzéke van a racionalitáshoz, és időnként szívesen elvégezné azokat a kisebb fizikai munkákat, melyekhez állítólag a nő nem ért, azt nem árt megtanulni. De ugyanúgy egy férfinek is dicsőségére válik, ha időnként bepelenkázza a kisgyerekét, nem átallja a hátán hordozni, vagy esetenként bébiétellel is megetetni. A jó tulajdonságokat tulajdonságokat kell megtanulni egymástól, nem a rosszakat.
Milyen rossz tulajdonságokra gondol?
Gyakran előfordul, hogy a férfiak a hisztériát tanulják meg a nőtől; nagyon hisztérikus férfivilágban élünk. Holott a férfinak nem hisztérikusnak, hanem határozottnak kell lennie. A nők pedig gyakran az agresszivitást alkalmazzák. Az agresszivitás helyett azonban tettrekészségre, céltudatosságra van szükség. Bizonyos tulajdonságokat meg kell szelídíteni, hogy át tudjuk vinni.
Mi a véleménye a modern női életpályáról?
A nőknek a biológiai rend szerint ráosztott batyuval, a gyermekekkel, a gyermekszüléssel együtt kell tudni megvalósítani az életpályáját. Mert nem úgy sétálunk fel a hegyre, hogy lent hagyjuk a batyut. És bizony ötször annyi erőre van szükség, hogy egy nő ezt megtegye. Ha ha meg tudja csinálni, a férfitársak is elismerik, megemelik a kalapjukat. Károsnak tartom azonban azokat a törekvéseket, amelyek nem emancipációs törekvések, hanem egyszerűen meg akarják szüntetni a női nem megkülönböztető jegyeit. Példának okáért a gyerekszülésről is úgy nyilatkoznak, hogy ez az egyén saját dolga, a magánügye, holott ha egy életet hordoz valaki, az már nem csak az ő ügye, hanem azé az életé is, aki ott van.
Az előadása végén meghallgathattuk saját előadásában, gyönyörű versét, a Magzat imáját.
A versemben egy meg nem született magzat imádkozik az anyja méhében, hogy engedjék őt létrejönni, hogy tovább tudja vinni a teremtésnek az ügyét, hiszen végeredményben, ha belegondolunk, a világ megszűnne, ha nem szülnének a nők. A magasságos Isten se tudna segíteni a világon, ha az ember butaságában megtorpedózná az ő terveit. Meg kell őriznünk a világot, nekünk nőknek, mert ebben a szerepben, a kihordásban és szülésben a nemek biztosan nem tudnak helyet cserélni.
Létezhet női önmegvalósítás?
Nem hiszek a csodanőkben. Nem hiszek abban, hogy valaki mindenben tökéletes tudna lenni. A szemrehányás azt a nőt illetheti, aki sem gyereket, sem hivatást nem vállal: pusztán eltartatja magát, és abból él, hogy ideig-óráig fiatal.
Melyek voltak az Ön nehézségei?
Általános iskolai tanárként lettem írónő, meg kellett küzdenem a pálya előítéleteivel, nagyon sok gondom volt, igen keveset aludtam, nehéz anyagi körülmények között éltem. Minden életszakaszomnak megvolt a maga buktatója. De az volt a szerencsém, hogy engem soha nem vonzottak azok az úgynevezett kikapcsolódási életmódok, ami nagyon sok asszonyt. Nem presszózom, nem pletykálkodom, nem töltöm az életemet fölösleges dolgokkal.
Egy most házasodó párnak mit üzenne, mi lenne az egymondatos társkapcsolati esszencia?
Törekedjenek arra, hogy a test, lélek és szellem egysége megmaradjon. Mert ahol ezek közül bármelyik megtörik, ott a másik is bajba kerül. Másrészről komolyan át kell gondolni azt a krisztusi üzenetet, hogy a házastársak egymás terhét hordozzák. Előbb a másiknak kell segítenem ahhoz, hogy ő is segíthessen nekem.
Pálfay Erzsébet - igen.hu
___________________________________________________________
Rándul az ötcentis testem –
hát megint elvesztem?
vissza kell mennem?
oly sokáig vártam
az Égben születési láz van
minden Egész törtté lett
fölgyorsult az emberi történet
több az életre vágyó lélek
mint az életben foganó méhek
– de jaj, akik fogannak mégse fogadnak
„manó, légy elég önmagadnak”
győzött a sátán-filozófia
vérébe fúl a Fehérlófia
átdöfik a Tündérlány szemérmét
szilikonos mellekre tűzik ki az érmét
Isten szemét lurex-függöny fedi
ha nem lát mindent csak jobb neki
helyette figyel Big Brother
olcsón megvesz és drágán ad el
anyát, apát, családot nem keres
megváltó lett az óvszeres.
Tetovált dzsungel a hátakra marva
ajakba, orrba üveggyöngy, tarka
lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja
elcsurog a forrás, ha nincs edény alája
a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak
van aki hirdeti: ez kell a magyarnak
még itt vagyok… sikoltok: kegyelmezz
az Éned tartalom, nem csupán jelmez
Isten teremt s belegyilkol az ember
halált szül az, aki életet szülni nem mer
Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek
hiába szól Krisztus, hogy szeretlek
Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség
csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség
…váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős
aki gyermekkel, az Istennel is viselős.
Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony
botrány, hogy az ember Istent halasszon!